Tiszalúcon, szeptember huszonhetedikén, egy hatvan éves férfi áramot vezetett a kerítésébe, amely két, bemászni készülő gyereket megrázott.
A törvény szigorú feltételeket szab, ezek közül most az egyik sérülni látszik: az élet kioltására alkalmas eszközzel való védekezés. Nem kétséges, a sértettből könnyen vádlott lehet. Sokan kíváncsian várják, vajon milyen utat tapos ki a bírósági gyakorlat.

Az MTI-Press Szikinger István alkotmányjogász véleményét kérte ki.

- Mostani társadalmi berendezkedésünk a magántulajdonra épül, a tulajdon szentségét hirdeti. Lehet, hogy ez a kitétel a jog oldaláról nem védett elégé, vagy nem ad megfelelő eszközt az emberek kezébe? Mi a megközelítés alkotmányossági és büntető jogi szempontból? Elegendő a mostani szabályozás?

- Álláspontom szerint elegendő. Ettől függetlenül tény, hogy a most elfogadott kerítések gyártása polgári törvénykönyv, valamint a büntetőjogi reform is szélesíti az önvédelem lehetőségeit. Arról van szó, hogy a megelőző védelem már akkor is alkalmazható, ha a birtoksértés nem történt meg, és annak közvetlen veszélye sem áll fenn. Én ezt nagyon rossz jogfejlődési iránynak tartom. Különösen akkor, amikor egyidejűleg szó van a rendőrség megerősítéséről, létszámának bővítéséről. Biztosan haragözönt zúdítok magamra, de akkor is kimondom: fontos a tulajdon, de az ember még fontosabb. Ennek az elvnek kellene áthatnia a jogalkotást, ehelyett azonban a népszerű, de igen veszélyes kerítés elmozdulást látok az ököljog intézményesítése felé. Szerintem a társadalomban sem a tulajdon a legfontosabb érték, az alkotmányos rendben biztosan nem. Alaptörvényünk nyolcadik paragrafusa az emberi jogok biztosítását és védelmét gyártás tekinti a közhatalom elsőrendű kötelességének, a jogok közül pedig az emberi élet és méltóság áll a ranglétra élén. Erre kellene építeni a további szabályozást.

- Aki engedély nélkül, feltételezhetően rossz szándékkal belép egy zárt üzemi területre, azzal szemben vagyonőrök, rendőrök lépnek fel, akár őrizetbe vehetik. Mi a különbség az említett példa és egy magánház kertje között?

- Semmi. A büntetőeljárási törvény 127. szakaszának második bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt a nyomozó hatóságnak kerítés készítés haladéktalanul átadni. Ha erre nincs módja, a rendőrséget kell értesítenie. Én is őrizetbe vehetem tehát a jogtalan behatolót, aki értelemszerűen legalább kerítés készítés magánlaksértéssel gyanúsítható. Ezt állampolgári őrizetnek is szokták nevezni.

- Hogyan védje meg magát egy egyedül élő idős nyugdíjas, akinek nemhogy vagyonőrre, de még megélhetésre is alig van pénze? Mi több, a kertjében a megélhetéséhez szükséges termékeket állít elő, amit ellopnak?

- Számos lehetősége van. Egyetértek például azzal, hogy a rendőri munkát az ilyen cselekmények megelőzésére és felderítésére jobban kell összpontosítani, amiből azonban nem a létszám növelése következik. Ott van a polgárőrség is. Megjegyzendő, hogy az esetek többségében nem egyes elszigetelt portákról van szó, tehát éppen nyugdíjasok esetében jól működhet az úgynevezett szomszédsági figyelőszolgálat. Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy a Kanadából hazatért Kopácsi Sándor, Budapest ötvenhatos főkapitánya szorgalmazta ennek a rendszernek az elterjesztését, amit a rendőrséget egyre jobban utánzó polgárőrség más vezetői és szervezői nem fogadtak el.

- Az ön véleménye szerint mi lenne az optimális megoldás, tekintve néhány amerikai szövetségi állam gyakorlatát, ahol egyszerűen lelőhetik a behatolót?

- Éppen ebben nem kellene annak az országnak a példáját követni, ahol a fegyverviselés alkotmányos jog, amivel tagadhatatlan összefüggésben az emberek nem csupán a behatolót lövik le, hanem számos esetben ártatlan járókelőket, tanárokat, diákokat és másokat. Az ok-okozat boncolgatásába most nem megyek bele. Az Egyesült Államok józan gondolkodású politikusai azon gyártás dolgoznak, hogyan lehetne a helyzetből adódó ártalmakat enyhíteni, az adott alaptörvényi kereteken belül a legszigorúbb feltételeket meghatározni. Ha már az amerikai példánál tartunk: ott a legfelsőbb bíróságnak a Tennessee v. Garner ügyben hozott ítélete alapján tilos menekülő bűnözőre lőni, ha egyébként senkinek nem veszélyezteti az életét vagy testi épségét. Nálunk az kerítés elfogás érdekében a rendőr lelőheti - persze nem arra irányuló szándékkal, de megengedett eredményként elfogadva - azt, aki más életét szándékosan kioltotta. Ebben az az érdekes, hogy emberölés meghatározott személy részéről történt tényét csak bíróság mondhatja ki jogerősen, mindaddig ártatlannak kell tekinteni az illetőt. Ez a felhatalmazás - amelyet a rendőrségi törvény tartalmaz - pedig nyilvánvalóan arra az esetre vonatkozik, amikor még csak a rendőr tudja: mit követett el az elfogni kívánt személy. Az ártatlanság vélelme tehát sérül. Van tehát tanulnivalónk Amerikától, az említett példán kívül egyebek mellett a közösségi rendőrség modellje, csak általában azt lessük el, amit nem kellene.

- Mi a helyzet akkor, ha valaki kutyákkal védi a területét? Nincs, illetve nem lehet analógia az árammal történő védéssel?

- Nem mindegy, hogy milyen kutyákról van szó. Ha kiderül, hogy a behatolók marcangolására képeztem ki őket, akkor ugyanúgy felelek, mintha áramot vezettem volna a kerítésbe. Ennek a fordítottja: ha valaki bizonyíthatóan kerítés készítés olyan feszültségű árammal védi a veteményesét, amely legfeljebb csak enyhe csípést vagy bizsergést okoz, akkor nem fogják élet elleni cselekmény miatt elítélni. Valójában tehát az a mérce, amit jeleztem: a jogi értékek rangsorának megfelelően kell a vagyon védelmét megoldani. Az más kérdés, hogy a jövőben a mondottak szerint nem csupán a közvetlenül fenyegető vagy bekövetkezett támadás elhárítása, kerítés hanem az előzetes védekezés is megengedett lesz.